A Nagy-Magyarország Parkban felavatott Millenniumi Szoborkertben, száz év után először újra együtt látható az 1896-ban felállított, Magyarország ezeréves fennállását hirdető alkotások közül Nyitra, Zimony, Munkács, Brassó, Dévény, Pusztaszer és Pannonhalma ezredévi emlékműve. Az eredeti alkotások kicsinyített másolatait a történelmi Magyarország arányosan megrajzolt határain belül, az eredeti helyeknek megfelelő pontokon helyezték el.
A Nagy-Magyarország Parkban található hét emlékmű közül ma már csak a pusztaszeri és részben a pannonhalmi látható, a többi az elszakított területeken maradt, ahol az utódállamok lerombolták. Az eredeti alkotások kicsinyített másolatait a történelmi Magyarország arányosan megrajzolt határain belül, az eredeti helyeknek megfelelő pontokon helyezték el a parkban.
ZIMONY
A reneszánsz stílusú emlékműnek három tornya épült. A legmagasabb elérte a 37 métert. Ennek a tetején a turulmadár ült. A bronzból készült alkotást Bezerédi Gyula szobrászművész készítette. A két torony között Hungária alakja, ennek két oldalán egy-egy kőoroszlán foglalt helyet. A szobrok alkotója Róna József volt.
„A második emlékmű ennek megfelelőleg a déli határon, a zimonyi várhegyen, Belgráddal szemben, a nagy Hunyady János elhalálozása helyén áll, a merre a Páris-Konstantinápoly közt közlekedő orient-express vonatok robognak, – ott tündöklik az impozáns emlék, minden utazó látja. Ott áll az büszkén a szerbek előtt, a horvát-szlavonok területén, hogy jelképezze a magyar állameszmét ottan is, ő előttük is.” (Thaly Kálmán)
MUNKÁCS
A pazar látványt nyújtó, kitárt szárnyú kardot a karmaiban tartó, 4 és fél méteres szárnyfesztávolságú turulmadarat a munkácsi vár fokán helyezték el. Az eredeti alkotást Bezerédy Gyula készítette bronzból. Az alatta található, kőből faragott obeliszk egy négyzet alapú bástyán helyezkedett el.
„Észak felől Munkácson állítsunk s állítottunk is föl egy oszlopot, a merre t.i. a magyarok bejöttek. A munkácsi történelmi emlékű várhegy a vereczkei szoros belső nyílásánál fekszik, az ottani obeliszk ormán a repülő turulmadár csőrében hordja Attila mesés kardját, a melyet tőle Árpád örökölt, hogy vele az új hazát meghódítsa. E turul a honfoglaló magyarságnak a Kárpátokról a síkra ereszkedését jelképezi és az ország birtokbavételére czéloz.” (Thaly Kálmán)
BRASSÓ
Az itteni emlékmű 20 méter magas talpazaton és oszlopon állt. Az alkotást Jankovics Gyula szobrászművész készítette. A 3,5 méteres alak eredetileg egy ismeretlen honfoglaló harcost személyesített meg. A lakosság körében viszont mégis „Árpád-szoborként” híresült el.
„A brassai Czenk-hegy ormán áll az ötödik emlékmű, a délkeleti kapunál, melyet a predeál-bukaresti fővonalon utazó idegen, Magyarországba érve legelőször vesz észre, mint államunk jelvényét. Ez szól az oláhoknak, szól a brassai szászoknak meg általában a szászságnak, intőleg, hogy: tiszteld a magyar államot, melynek földje neked hazát adott: és szól biztatólag az alatta elterülő háromszéki síkságon lakó székelységnek: a magyar anyaország titeket nem hagy el!” (Thaly Kálmán)
DÉVÉNY
A Magyar Királyság északnyugati bejáratánál található az a magaslat, ahol a legenda szerint a 907-es pozsonyi csata Árpád fejedelem nyugatra tekintett, miután döntő vereséget mért az egyesített keresztény seregekre. Ezen a helyen avatták fel Jankovics Gyula szobrászművész „Árpád-szobrát”. A 21 méter magas korinthoszi oszlop tetején egy Árpád-kori vitéz volt látható, amint bal kezével pajzsát fogja, melyet a Magyar Királyság címere ékesített. Jobb karjában egy kivont, de leeresztett vitézi szablyával Ausztria felé fordulva kémlelte a távolt.
„Nyugaton a dévényi várhegyet szemelém ki… Gyönyörűen is fekszik ez, a Morvának a Dunába ömlésénél, szakadozott sziklaormokon, s nyugat felől az ország végpontját képezi. Az itteni oszlop az osztrákokat figyelmeztesse, hogy ennél van Magyarország határa! Ezen emlék képviseli a magyar állam-eszmét hazánk nyugati főkapuján, s a dunai gőzhajókon Bécsből leereszkedő, vagy a vasúton a Morva hídján áthaladó német, angol, franczia utas mind ott látja országunk jelvényét.” (Thaly Kálmán)
PUSZTASZER
Az itteni emlékművet Berczik Gyula építész és Kallós Ede szobrász készítették. Szakítva a korábbi hagyományokkal, az emlékmű tetején Árpád vezérlőfejedelmet ülve, ölébe tett karddal, tárgyalópozícióban ábrázolja, ezzel is utalva az esemény diplomáciai, mintsem katonai fontosságára. Két oldalán oroszlánok ülnek.
„Pusztaszer pedig jelenti a magyar nemzet legnagyobb kincsét: ősi alkotmányát, mivelhogy az első országgyűlés ott tartatott, ott hozattak első törvényeink, sőt némely történeti kútfők szerint a vérszerződést is ott kötötték. E pont nem messze a Tiszához, aránylag szép helyen, némi emelkedésen fekszik, hol a régi romok közül a zárda-templom falmaradványai részben még állanak. Ezektől egy pisztolylövésnyire áll majd az új emlék, s a tisztes, ódon romok is fentartatnak, hogy így az Árpádkor az új időkkel összeölelkezzék.” (Thaly Kálmán)
PANNONHALMA
Anonymus szerint ezen a helyen vívott döntő ütközetet Árpád magyar és Szvatopluk morva fejedelem seregei. Az itt felállított pantheon-szerű építmény homlokzatát jón oszlopegyüttesek és egy dombormű díszítette, melynek közepén Hungária alakja, oldalán pedig a vérszerződés és az államalapítás motívumai fedezhetők fel. Kupolájának csúcsán a szent korona állt.
„Szükséges továbbá, hogy a budapest-bécsi fővasút vonalán Bánhidától, Tatától, Komáromtól, Ácstól stb. már messziről lássa az utas ezt az emléket, mely a bánhidai csatát, Magyarország meghódításának befejezését, Pannonia elfoglalását és a pannoni hegyre fellovagló Árpádot juttatja eszünkbe. E czélra tehát csak a középső, a keleti halom alkalmas, a mely különben is még beépítetlen. A nyugatin áll a zárda, a délin a sírkápolna: azokat elmozdítani nem lehet: az ezredéves emlék helyéül nekem a kálváriadomb kell: az nincsen beépítve, keletnek fekszik és a legmagasabb.” (Thaly Kálmán)
NYITRA
A nyitrai emlékművet Berczik Gyula tervezte. Az emlékoszlop majdnem elérte a 30 méter magasságot. A henger alakú talapzatot a négy égtáj felé tájolták, melyet leeresztett szárnyú, repülésre kész turulmadarak őriztek, amelyeket Kallós Ede faragott a világ legdrágább építőanyagából: carrarai márványból. Az emlékoszlop elkészítéséhez 344 darab, Erdélyből hozatott gránittömböt használtak fel a készítők.
„De gondoskodtam a tót atyafiakról is: ott a jele a Zobor-hegy tetején. Van ő közöttük sok jó hazafi: azoknak ezen szobor emlékeztetőjük legyen, hogy itt századokat boldogúl és nyugodtan töltöttek el, s biztatójuk a jövőre nézve: a kik pedig közűlök a magyar állameszme ellen berzenkednének: azokat intse jobb útra ez az emlékoszlop…” (Thaly Kálmán)